Coaching mint a vezetett csendben lét

Igyekszem nyitott szemmel járni a világban. Jövök, megyek, utazom és közben figyelem az embereket. Nézem a viselkedésüket, megjelenésüket, tekintetüket, figyelem, hogy viszonyulnak egymáshoz, milyen reakcióik vannak? Barátnőm meg is jegyzi időnként, hogy mikre oda nem figyelek. És figyelem, mennyire vagyunk képesek figyelni egymásra és saját magunkra. Hiszen ha saját magadra nem vagy képes figyelni, hogy lennél képes a másikra figyelni? A környezetemben azt tapasztalom, egyre kevesebb ember képes hosszabb időt csendben tölteni magával. Mindig kell, hogy szóljon valami, legyen körülötte háttérzaj, mindig rohanás van, mindig csinálni kell valamit stb.

Igazán odafigyelve együtt lenni a gondolatainkkal, érzéseinkkel néha meglepő lehet. Időnként kifejezetten kellemes, vicces, máskor viszont kihívásokkal teli feladat. Ha elcsendesedünk egy kis időre, kivesszük a fülest a fülünkből és nem szól/bömböl a fülünkbe a zene vagy kikapcsoljuk a tv-t, elszakadunk a telefonunktól vagy épp megállunk és nem rohanunk több száz teendőnk után, egyszóval lehuppanunk egy pillanatra, vajon mennyire vagyunk képesek odafigyelni a bennünk végbemenő érzésekre, tapasztalásokra, változásokra? Képesek vagyunk elcsendesedni mindenféle (pót)cselekvés nélkül?Ha egy picit is odafigyelünk magunkra vagy csak csendben körülnézünk vajon mit hallunk meg, mit veszünk észre? Feltűnik-e, ha valami megváltozott? És mi van akkor, ha éppen nem tetszik az, amit ebben a csendben tapasztalunk?

Mert bizony a nagy dolgok - jók és rosszak egyaránt - csendben történnek, s a minket körülvevő zaj hatására, már csak akkor vesszük észre ezeket a változásokat, amikor már az utolsó pillanatban vagyunk.

Mikor álltál meg egy pillanatra és hallgattad a csend üzenetét? Szentelsz-e időnként figyelmet a saját csendednek?

Popper Péter különös érzékenységgel fogalmazta meg mi minden tud a csendben megszületni. Meg tud születni a szeretet és odafordulás épp út, mint ahogy a csendben meg tud születni pl. egy kapcsolat egy házasság zátonyra futása.

A coaching folyamat is egyfajta csendben lét. Célirányos és vezetett "csendben lét" önmagunkkal. Habár lehet, már csak akkor kötelezzük el magunkat mellette, mikor már a körülöttünk lévő zajon keresztül nagyon erős kiáltást hallunk, hogy megálljunk egy pillanatra és csendben odafigyeljünk magunkra. Ez a csend lehet, hogy először "nemszeretem" dolgokat mutat meg, lehet, hogy nem is tudjuk, mit kezdjünk azzal, amit megmutat. De ha kitartunk és képesek vagyunk együtt dolgozni a csendünkkel, a folyamat során születő megoldásokkal, akkor megtapasztaljuk a csend jótékony hatását, miszerint nem csak a rosszat mutatja meg, de felkínálja a jót is, a megoldást is. Azt a megoldást, ami bennünk van, csak a nagy zajban nem tudtuk meghallani. Nos, ezért jó az, ha néha figyelünk a csendre.